Hirdetés

Celleng András 1956 májusában született Csáb községben, s mind ez idáig életében – a pozsonyi egyetemen eltöltött évei kivételével – csakis a szülőfalujában élt. Mint minden csábi gazda, így ő is hamar belekóstolt a szőlőtermesztés és borkészítés mindennapjaiba, ami aztán – úgy látszik – életének meghatározó részévé vált. Interjú.

Háttérben a MOVINO legnagyobb szőlőültetvényével (fotó: REflex24/Miskei Ferenc)

A szlovákiai borászatnak Ön egy elismert személyisége, de ezt ki kellett érdemelni. Hol kezdődött mindez?

Élelmiszer-vegyészetet tanultam Pozsonyban, 1980-tól kezdtem el dolgozni a helyi (csábi) szövetkezetben, mint a pincegazdaság vezetője. Az akkor Csehszlovákiában egyedülálló volt, mert az az egyetlen engedélyezett, nem állami borászatként működött az országban.

Hatással volt ez a helyi szőlő- és boriparra?

Igen, valamivel nagyobb mozgásterünk volt. Volt egy jó, progresszív elnökünk is, Domin János, aki szorgalmazta a fejlesztéseket. A ’78-as évjáratú bor volt először palackozva, majd borokat ’80-ban dobtunk először piacra. Megjegyzem, a környéken egyedüliként.

Domin János, a csábi, majd a lukanényei szövetkezet elnöke (fotó: A Hét, 1984)

Csehszlovákia valamennyi patinásabb éttermében helyet kaptak a csábi borok, sőt, ami ma is hihetetlennek hangzik, több országba is exportáltuk azokat,

mint például Ecuador, az Egyesült Királyság, azon belül is Anglia és Skócia, a francia Alpokba például évente kétszer is szállítottuk a rajnai rizlingünket. Említésre méltó célországok voltak még Kanada, Svájc, Hollandia és Japán is.

A csábi bor tehát akkor élte virágkorát?

Igen, de utána az állam tervbe vette, hogy nagy cégeket alakít ki a kisebb szövetkezetekből, így összevontak minket Lukanényével, ahová az igazgatóság is átkerült, de a pincészet maradt Csábon.

Celleng András anno (fotó: A Hét, 1984)

Mint tudjuk, a folytatás már nem volt ennyire szép…

A rendszerváltozás után a reprivatizáció miatt a szövetkezetek nehéz helyzetbe kerültek, a szövetkezeti tagok között sem volt meg a kellő összetartás, így tönkrementünk. Én 1994-től kezdtem el dolgozni a nagykürtösi MOVINO cégnél, amelynél egészen a ranglétra csúcsáig eljutottam, voltam termelési-, majd kereskedelmi igazgató, de irányítottam is a céget, mint vezérigazgató.

A MOVINO logója.

Ma már sok üzletlánc polcain találhatunk e cégtől borokat. Mit kell tudni róla?

A cég lényegében a kassai borüzem alá tartozott, eleinte lédig borokat szállítottunk oda palackozásra, de a ’93-ban a társaság csődöt jelentett. Mi pedig, itt, Nagykürtösön önálló munkába kezdtünk, víziónk az volt, hogy a sorra pusztuló szőlőültetvényeket minél nagyobb számban megmentsük.

1983-ban a Nagykürtösi járás majd’ 8 millió liter bort adott! Most, talán még a kétmilliót sem érjük el…


A számok magukért beszélnek. De valamilyen javulást biztosan el tudtak érni…

Én a cég legnagyobb eredményének a tönkrement szövetkezetek után átvett szőlőültetvények gondozását tartom.

Jelenleg 250 hektárnyi ültetvényünk van, a legnagyobb itt, Csábon található, nagyjából 100 hektár.

Az idén különösen jó évjáratnak mutatkozik a Devín_(fotó: REflex24/Miskei Ferenc)

Gondolom ezen eredmények miatt felfigyelhettek a cégre és Önre is, mint annak vezetőjére…

Én mindig is igyekeztem részt venni különböző borokkal kapcsolatos eseményeken, 1985-től tagja vagyok például az Országos Borbíráló Bizottságnak, melynek feladata, hogy valamennyi, piacra szánt bortételt megvizsgáljon, ellenőrizzen, s végső soron engedélyezzen. Nagyjából öt évvel ezelőtt megválasztottak meg a Szlovákiai Szőlészek és Borászok Szövetségének elnökévé, ami a nevében is szereplő két szövetség egybeolvadásából alakult meg azért, hogy nagyobb súllyal s ezáltal eredményesebb lobbimunkával képviselje a szőlő-, és boripar érdekeit állami szinten.

A Csábon készített és palackozott szentlőrinci és rajnai rizling ma már természetesen csak nosztalgia (fotó: REflex24/Miskei Ferenc)

Mit ért lobbimunka alatt?

Az egyes bortörvények kidolgozását, javaslattételeket, a borbehozatal visszaszorítását, a Nemzeti Borszalon fenntartását. Ide a regionális borversenyekről nyertesként kikerülő száz legjobb bor kerülhet, ilyen verseny például az ipolynyéki Vinfest is. Feladatunk továbbá az uniós források megpályázása is, ez szerencsére jól megy.

Köszönöm a beszélgetést, további sikereket kívánok munkájához!

Címkék: , , , ,

Hozzászólok
Olvasta már?
2021.01.21.

A civil- és a magánszféra közös projekttel segíti a zselízi Cimbora Óvodát

Csókás Gabriella és Kotasz Norbert Korábban beszámoltunk róla, hogy a Csemadok Zselízi Alapszervezete pályázat útján fejlesztő-, javarészt technikai…

2021.01.23.

„A járványhelyzet egy eddig nem tapasztalt, jelentős stresszforrás”

Tanulmányait 1997-ben fejezte be Hradec Královéban, a Károly Egyetem Általános Orvostudományi Karán, 1998-tól Ipolyságon praktizál, 2004-től a lekéri…

2021.01.20.

Esterházy-emlékév Isten szolgája Esterházy János születésének 2021-ben sorra kerülő 120. évfordulójára

Az Esterházy János Zarándokközpont a Pázmaneum Társulással közösen 2021-re Esterházy-emlékévet hirdet a mártírgróf születésének 120. évfordulója alkalmából és…

2021.01.22.

Lekerült az európai uniós zászló az ipolysági városháza homlokzatáról

Mint ismert, az Európai Bizottság a 2021. január 15-én nyilvánosságra hozott közleményében világossá tette a Minority SafePack-kel kapcsolatos…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb