Celleng András 1956 májusában született Csáb községben, s mind ez idáig életében – a pozsonyi egyetemen eltöltött évei kivételével – csakis a szülőfalujában élt. Mint minden csábi gazda, így ő is hamar belekóstolt a szőlőtermesztés és borkészítés mindennapjaiba, ami aztán – úgy látszik – életének meghatározó részévé vált. Interjú.
A szlovákiai borászatnak Ön egy elismert személyisége, de ezt ki kellett érdemelni. Hol kezdődött mindez?
Élelmiszer-vegyészetet tanultam Pozsonyban, 1980-tól kezdtem el dolgozni a helyi (csábi) szövetkezetben, mint a pincegazdaság vezetője. Az akkor Csehszlovákiában egyedülálló volt, mert az az egyetlen engedélyezett, nem állami borászatként működött az országban.
Hatással volt ez a helyi szőlő- és boriparra?
Igen, valamivel nagyobb mozgásterünk volt. Volt egy jó, progresszív elnökünk is, Domin János, aki szorgalmazta a fejlesztéseket. A ’78-as évjáratú bor volt először palackozva, majd borokat ’80-ban dobtunk először piacra. Megjegyzem, a környéken egyedüliként.
Csehszlovákia valamennyi patinásabb éttermében helyet kaptak a csábi borok, sőt, ami ma is hihetetlennek hangzik, több országba is exportáltuk azokat,
mint például Ecuador, az Egyesült Királyság, azon belül is Anglia és Skócia, a francia Alpokba például évente kétszer is szállítottuk a rajnai rizlingünket. Említésre méltó célországok voltak még Kanada, Svájc, Hollandia és Japán is.
A csábi bor tehát akkor élte virágkorát?
Igen, de utána az állam tervbe vette, hogy nagy cégeket alakít ki a kisebb szövetkezetekből, így összevontak minket Lukanényével, ahová az igazgatóság is átkerült, de a pincészet maradt Csábon.
Mint tudjuk, a folytatás már nem volt ennyire szép…
A rendszerváltozás után a reprivatizáció miatt a szövetkezetek nehéz helyzetbe kerültek, a szövetkezeti tagok között sem volt meg a kellő összetartás, így tönkrementünk. Én 1994-től kezdtem el dolgozni a nagykürtösi MOVINO cégnél, amelynél egészen a ranglétra csúcsáig eljutottam, voltam termelési-, majd kereskedelmi igazgató, de irányítottam is a céget, mint vezérigazgató.
Ma már sok üzletlánc polcain találhatunk e cégtől borokat. Mit kell tudni róla?
A cég lényegében a kassai borüzem alá tartozott, eleinte lédig borokat szállítottunk oda palackozásra, de a ’93-ban a társaság csődöt jelentett. Mi pedig, itt, Nagykürtösön önálló munkába kezdtünk, víziónk az volt, hogy a sorra pusztuló szőlőültetvényeket minél nagyobb számban megmentsük.
1983-ban a Nagykürtösi járás majd’ 8 millió liter bort adott! Most, talán még a kétmilliót sem érjük el…
A számok magukért beszélnek. De valamilyen javulást biztosan el tudtak érni…
Én a cég legnagyobb eredményének a tönkrement szövetkezetek után átvett szőlőültetvények gondozását tartom.
Jelenleg 250 hektárnyi ültetvényünk van, a legnagyobb itt, Csábon található, nagyjából 100 hektár.
Gondolom ezen eredmények miatt felfigyelhettek a cégre és Önre is, mint annak vezetőjére…
Én mindig is igyekeztem részt venni különböző borokkal kapcsolatos eseményeken, 1985-től tagja vagyok például az Országos Borbíráló Bizottságnak, melynek feladata, hogy valamennyi, piacra szánt bortételt megvizsgáljon, ellenőrizzen, s végső soron engedélyezzen. Nagyjából öt évvel ezelőtt megválasztottak meg a Szlovákiai Szőlészek és Borászok Szövetségének elnökévé, ami a nevében is szereplő két szövetség egybeolvadásából alakult meg azért, hogy nagyobb súllyal s ezáltal eredményesebb lobbimunkával képviselje a szőlő-, és boripar érdekeit állami szinten.
Mit ért lobbimunka alatt?
Az egyes bortörvények kidolgozását, javaslattételeket, a borbehozatal visszaszorítását, a Nemzeti Borszalon fenntartását. Ide a regionális borversenyekről nyertesként kikerülő száz legjobb bor kerülhet, ilyen verseny például az ipolynyéki Vinfest is. Feladatunk továbbá az uniós források megpályázása is, ez szerencsére jól megy.
Köszönöm a beszélgetést, további sikereket kívánok munkájához!
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok