Nagy próbatétel előtt áll az emberiség, a március elején Közép-Európában is megjelent koronavírus-járvány a feje tetejére állította az eddig jól megszokott életünket. Ami februárban még természetes volt, az mára már csak egy színes álom. Nincs színház, mozi, koncert, nincs közösségi élet, nem mehetünk könyvtárba, egy ideig nem ruccanhatunk le vásárolni Pestre, és a nyarat sem a Balaton partján fogjuk tölteni.


Sokan úgy gondolják, hogy ez a világjárvány – vagy legalábbis egy hatalmas nagy, kijózanító pofon – már kellett a végtelen pazarláshoz szokott, a világűr meghódítására készülő, magát sokszor Istennek képzelő emberiségnek.

Mára megtanulhattuk a leckét: mi sem vagyunk mindenhatók, nem vagyunk legyőzhetetlenek. A kérdés csupán az, hajlandóak vagyunk-e változtatni azon a mentalitáson, nemtörődömségen, ami világunkat mindeddig jellemezte.

“Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra” – hangzik a tévesen Charles Darwinnak tulajdonított idézet. Igen, az ember ha valamiben erős, akkor az az alkalmazkodás. Csak az irány volt eddig rossz, nagyon rossz!

Globális felmelegedés? Majd szereltetünk be klímát. Kár, hogy az Északi-sark esetében nem megoldható. Városok fognak eltűnni a tengerszint-emelkedés miatt? Miért építkeztek tengerpartra? Állatfajok tömegei állnak a kipusztulás szélén? Állatkertben biztos marad egy-két példány, na meg a megmentésüktől amúgy sem lesz olcsóbb a kenyér. Az Ipoly partján ismét felbukkant egy illegális szemétlerakat? Minek mész oda?


Az irónián túl: csak nehogy egyszer mi kerüljünk rezervátumba kapzsiságunkért, a Föld kiszipolyozásáért, hanyagságunkért, életterünk feléléséért! Talán ha nem zsákmányoltuk volna ki ész nélkül a természetet, világunkat, sok minden elkerülhető lett volna.


A gyökerénél kell kezelni a problémát, a tüneteket nem kezelni kell, hanem megszüntetni. De mi is a teendő most?

Egyelőre az a feladat, hogy elejét vegyük a járvány további terjedésének, betartsuk az ehhez szükséges óvintézkedéseket, ha viselni kell a szájmaszkot, viseljük, ha gumikesztyűt kell húznunk, húzzuk fel a kezünkre – ne most hősködjünk, ne bagatelizáljuk a helyzetet, ne most nagymenősködjünk, ne most legyünk megmondóemberek.

Alkalmazkodnunk kell a zárt ajtókhoz, alkalmazkodnunk kell a biztonságunk érdekében hozott újabb és újabb tilalmakhoz, toleránsabbnak kell lennünk családtagjainkkal, el kell felejteni a pánikot, nem szabad bedőlni a rémhírterjesztőknek és nem szabad elveszíteni a reményt – mert csak így élhetünk túl, elsősorban nem csupán fizikailag, mindinkább mentálisan. S ha mindennek vége, jöhet az újratervezés a feljebb említett területeken is!

Itt a lehetőség, hogy változtassunk, hogy megmutassuk, kik vagyunk és mire vagyunk képesek!

Címkék: , , , , ,

Hozzászólok

Támogass minket!

Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!

Támogatom a REflex24-et!
Olvasta már?
2024.03.22.

Az Úri muri bemutatója a Komáromi Jókai Színházban

Ma mutatja be a Komáromi Jókai Színház Móricz Zsigmond Úri muri című zenés színművét. Az előadást Bagó Bertalan…

2024.03.28.

Generációk közötti párbeszéd és tudásátadás fiataloknak

A RE-START egy adott földrajzi régióra koncentráló akcióterv, amelyben több települési önkormányzat, közigazgatási szerv, gazdasági szereplő és civil…

2024.03.29.

Nagypéntek – Jézus Krisztus kereszthalálának napja

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Ezen a napon nincs szentmise.…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb