Beteljesedett

Jézus utolsó szava a kereszten: „Beteljesedett…” Több ez egy utolsó szónál! Utalás akar lenni arra, hogy az írás szavai megtörténtek, beteljesedtek. Ugyanis az Ő megváltói halálának szinte minden részletével, minden mozzanatával beteljesítette az írásokat, valóra váltotta az Atya akaratát: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.” (Jn 4,34). Jézus nem csupán az Atya akaratát teljesíti, hanem azt is látnunk kell, hogy a tettek, melyeket végbevitt, szintén nem az ő tettei, hanem az Atyáé, aki küldte őt. Jézus így az Atya akaratát teljesítve beteljesíti az írásokat. Hiszen ő maga vallota magáról:

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem.” (Mt 5,17).

Jézus küldetése, hogy teljességre vigye az írásokat, melyet kereszthalával valósított meg – ezzel mindent átadott, minden megvalósított, beteljesített…

Azonban a beteljesedés nem csupán azt jelenti, hogy az egyes prófétai jövendölések valóra váltak, hanem azt is, hogy valami befejeződött, a végéhez ért, teljességre jutott – hiánytalanul megvalósult. Jézus az Ő kereszthalálával – maradéktalanul, hibátlanul – elvégzi a megváltás rábízott művét, mindent teljesített, amit az Isten rábízott.

Ezzel a beteljesítéssel Jézus arra tanít bennünket, hogy életünk nem az értelmetlen megsemmisülés felé, hanem a beteljesülés felé vezet. Még akkor is ha – Jézushoz hasonlóan – nekünk is gyakran meg kell tapasztalnunk a kiszolgáltatottság, magányosság és a szeretetre való szomjazás nehéz óráit. Mi is a beteljesedés várományosai vagyunk, amit majd halálunk pillanatában fogunk összefüggéseiben megérteni.

Jézus kereszthalála világos jelzés számunkra, hogy nem elégedhetünk meg a befejezetlennel, a silányul, csupán félig elvégzett feladattal! A teljesség igényével kell végeznünk életünk minden tevékenységét, egész életünket, ugyanis amint Jézus is mondta: „aki mindvégig kitart, az üdvözül”. Krisztus kereszthalála a végső állhatatosság kegyelmének forrása – bár emberi szemmel végső kudarc volt, mégis a (végső) győzelem, Jézus megdicsőülésének jele.

Nagypéntek üzenete, hogy az emberi szemmel kudarcnak, veszteségnek látszó dolgok mögött mindig lássuk meg a végső célt, a beteljesedést, ugyanis nem az ideig tartó siker, vagy kudarc határoz meg bennünket, hanem, hogy célba tudunk-e érni, képesek vagyunk-e teljesíteni a ránk bízott feladatot. A mindvégig kitartás embereiként a beteljesedés legyen a célunk!

Balga Zoltán
a Prágai Magyar Katolikus Plébánia lelkipásztora

Címkék: húsvét, nagypéntek