Merj hittel élni és nagy dolgokat tenni!

Jézus születésének történetében az angyali szó biztatta Józsefet: „Ne félj magadhoz venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút szül, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.” Nem a másoktól eredő gonoszságoktól, mint például a római elnyomástól, hanem az én bűneimből. Mert ahhoz, hogy igazán szabad tudjak lenni, elsősorban a bensőmnek kell szabadnak lennie. Ezt a szabadságot hozta el nekünk Isten Krisztusban. Erre emlékezünk karácsonykor, ünnepi idillikus hangulatban, és közben nem is gondolunk arra, hogy a résztvevők ezt harcként élték meg.

Jézus világra jövetele a föld legcsodálatosabb eseménye. És Máriát mégis félelemmel tölti el. Egy eljegyzett lány kisbabát vár. Ez ma már nem újság, de akkor ez egy hatalmas problémát jelentett. És ott van József, a vőlegény. Ő is nehéz helyzetbe kerül. Az első számú gyanúsított mégiscsak ő lehet. József szereti Máriát. Nem akarja szégyenben hagyni, de a felelősséget sem szeretné magára vállalni, éppen ezért titokban el akarta küldeni. Tudja, ha elmondja, nem tőle van a gyerek, Máriát megkövezik. S mindez a bonyodalom miért van? Mert Isten kiválasztotta Máriát, hogy rajta keresztül küldje a Fiát a világba. Ezt ők mégis harccal és küzdelemmel élik meg.

Ma sem más a helyzet, hiszen ha valaki őszintén elkezdi olvasni és cselekedni Istennek igéjét, csakhamar mások rosszindulatának, kritikájának céltáblájává válik. Krisztus őszinte követői mindig megkapják a maguk jelzőit ettől a világtól, de Isten mindig melléjük áll és megáldja őket. Olyan munkát végeznek, amelynek az áldásait sokszor az unokáik is élvezik. Sokszor nem is tudják, hogy nagyapa ezért mennyit szenvedett, mennyi mindenen kellett keresztülmennie, mennyi akadályt gördítettek eléje, és hányan próbálták lebeszélni arról, hogy Istenben bízva tegye azt a szolgálatot, amit Isten reá bízott.

Megéri ez az út, ha ennyi problémát hoz maga után? Vajon Józsefnek és Máriának megérte? S Vajon Jézusnak megérte lejönnie a mennyei honból, ha ennyi kín és szenvedés várt rá ezen a földön? S nekünk megérte, hogy vállalták ezt az utat? Ha nem vállalták volna, mi mindnyájan elkárhozunk. De vállalták, és a világtörténelem legnagyobb szabadítása történt meg. A bűnös ember, olyan mint én, új esélyt kapott Krisztusban. Megérte? Nekem biztosan!

És Krisztust követve őseink közül hányan vállalták, hogy Krisztusba kapaszkodva és reménykedve tegyék azt, amit Krisztus a szívükre helyezett, tűrve a megpróbáltatásokat. Mi lett az eredménye? Munkájuk maradandóvá vált, amelynek áldását ma mi élvezzük.

Mersz-e beállni a sorba? Krisztusban bízva, reá figyelve, elkezdeni azt a munkát, amit Isten általad akar elvégezni? Csak figyelj Reá, olvasd naponta Igéjét, és megtapasztalhatod vezetését, áldását.

Magam, családunk és református gyülekezetünk nevében áldott karácsonyi ünnepeket kívánok.

Izsmán Jónás, református lelkész