Hirdetés

Márciusban mindenki megijedt, amikor először az egyetemek, majd alap- és középiskolák is bezárták kapuikat. A boltok és üzletek bezárásával az élet már-már megállni látszott az országban. Azóta sok tapasztalatra tettünk szert: ismerjük az előnyeit (de a hátrányait is) az online oktatásnak, a közösségi távolságtartásnak, a szájmaszkviselésnek, a személyes felelősségnek. A nyakunkon lévő újabb megbetegedési hullámot viszont már mindenki igyekszik rutinosabban kezelni, beleértve a közoktatást is: szigorú szabályok mellett szeptembertől újranyitott valamennyi iskola. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az első tanítási héttel a hátuk mögött a környékbéli középiskolásaink miképpen vélekednek annak megváltozott körülményeiről.

Balga Szebasztián, Csáb
Nógrád Megyei Szakképzési Centrum, Szent-Györgyi Albert Technikum, Balassagyarmat

Az iskolába visszatérni egy félév után eléggé nehéz volt, de vissza kellet szokni a korai keléshez és a reggeli, de friss levegőn való suliba járáshoz. El lett mesélve nekünk, hogy milyen körülmények közt fogunk tanulni, ami eléggé úgy volt megalkotva, hogy a diákok végképp ne fertőzhessék meg egymást szünetekben. Az iskolába csakis szájmaszkkal lehet belépni.

A portán egyből kézfertőtlenítés és lázmérés veszi kezdetét, ami után, ha nem vagy lázas, beengednek. És utána folytatódik tovább az iskolai élet, csak pár dolog tekintetében máshogy. A szünetekben mindig ki kell nyitni az ablakokat és az ajtót, hogy az osztályokba kereszthuzatot csináljunk. Szünetben, ha kiszeretnék menni az osztályból, csakis szájmaszkkal lehetséges. A tanítás alatt szerencsére nem kell szájmaszk. Az iskolába megy tovább az élet, de nekünk, felvidéki magyaroknak, akik Balassagyarmatra járunk iskolába, megnehezedett az iskolába járás.

Múlt évben buszon jártunk mindannyian az iskolába, ami nem volt költséges, de most, a határzár után ez a lehetőség megszűnt. Jelen pillanatban a Balassagyarmatra járó diákok, tanárok, munkások Ipolyság-Parassapuszta közti határon mehetnek csak át, ami egy nagyon nagy kerülő. Buszokkal nem tudunk bejárni, mert a legközelebbi busz, ami minket bevisz Ipolyságra, csak hét után ér oda, ami nekünk nem jó. Jelen helyzetben muszáj a szüleinknek behordaniuk. Páran be sem tudnak járni az iskolába. Mindennap reménykedve várjuk a hírt, hogy feloldják a határzárt, mivel így csaknem hatvan kilométer az út az iskolába.

Remélem, vagyis reméljük, hogy ez a probléma megoldódik a hétvégéig, és a jövőhetet már pusztán „buszozással” is tudjuk folytatni az iskolánkhoz.

Sladovník Sofia, Apátújfalu
Nógrád Megyei Szakképzési Centrum, Szent-Györgyi Albert Technikum, Balassagyarmat

Az iskolával így, még ilyen szigorú szabályok közt sem lenne gond. Nekem személy szerint „csak” a bejárással van problémám, mert reggel igen korán kell kelni, hogy 7:00 előtt oda tudjunk érni, és hogy elkerüljük, vagy megelőzzük a forgalmi dugót az ipolysági határátkelőn. Továbbá, a hazaútra is nagyon sokáig kell várnunk, mert aki fuvaroz minket, ő délutánig dolgozik, és ha úgy adódik, hogy én például délben végzek, akkor csaknem négy órát kell a suliban várnom. Így sokszor az is előfordulhat, hogy délután fél hatra fogok hazaérni. Így tanulni is nehéz lesz, ha a határzár továbbra is érvényben marad. Kimerülten ér haza mindenki.

További negatívum: ha valami baj történik, vagy ha az ember rosszul lesz, akkor egy órát kell utazni a szülőnek ahhoz, hogy be tudjon (például) értünk jönni. Az iskolával, ahogyan már említettem, nincs gond. Erre a helyzetre való tekintettel így természetesen megfelel.

Belák Adrián, Ipolyvisk
Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola, Ipolyság

Közel fél éves kényszerszünet után térhettünk vissza az iskolapadokba. Mivel az online oktatási forma nem vált előnyömre, izgatottan vártam, hogy a tanítás visszakerüljön a megszokott kerékvágásba. Viszont a higiéniai előírások, az elvárások – szerintem – igen megkeserítik a diákok iskolában töltött idejét. A maszkviselés egy életre szóló élmény marad mindnyájunk számára. De amit leginkább negatívumként tapasztalok, és ezzel nem vagyok egyedül az az, hogy a szüneteket nem tölthetjük szabadon, például a folyosókon, más osztályokból származó barátainkkal. Ennek nem látom értelmét, hiszen az autóbuszokon is kapcsolatba kerülünk sokakkal. A gyülekezést korlátozó szabályok következményeként sok iskola veszít családias hangulatából. Így nem teljes diákélet. Remélhetőleg idővel javul majd a járványhelyzet, és minden olyan jó lesz, mint régén volt.

Címkék: , , , ,

Hozzászólok
Olvasta már?
2020.09.23.

Koronavírus Ipolyságon: az egyházi iskola áttért a narancssárga fázisba – FRISSÍTVE

Tájékoztatjuk a tisztelt szülőket, hogy 2020. 9. 23-án iskolánk egyik gimnazista diákjának koronavírus tesztje pozitív lett, olvasható a…

2020.09.24.

Bemutatjuk a Pattomatto olasz étterem tulajdonosát és konyhafőnökét

Palást. Máté Patrik (33) Ipolyságon született, ugyanitt járt alap- és középiskolába, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam-…

2020.09.22.

„Leltározás közben jött az ötlet…”

Heimlich Norbert (28) Ipolyságon él, mentősként dolgozik. Az elmúlt néhány hétben több zsák használtruhát vitt a környékbeli rászoruló…

2020.09.21.

Ipolynyéken is regisztráltak egy koronavírusos esetet

A Nagykürtösi járásban is egyre több koronavírussal fertőzött személyt regiszrálnak a Regionális Közegészségügyi Hivatal közlése szerint. Az ipoynyéki…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb
Programajánló
No event found!