Bemutatjuk a Honti Múzeumot és a Simonyi Lajos Galériát - 1. rész: múlt és jelen - Reflex24

Első találkozásunk alkalmával Pálinkás Tibor az általa vezetett intézmények történetét és szerteágazó tevékenységét vázolta fel. A cikksorozat további részeiben az olvasók részletes betekintést nyerhetnek a múzeum régészeti szakembereinek legjelentősebb kutatásaiba. A tervek szerint legalább két résszel gyarapodik majd a sorozat, de ez menet közben bővülhet…

A Honti Múzeum épülete (forrás: wikipédia)

Az Ipolysági Múzeum hagyományai több mint egy évszázaddal korábbra nyúlnak vissza. A helybéli közösség mindig is szívén viselte az ügyet, másképp nem is jöhetett volna létre olyan hamar. Abban az időben vármegye székhely volt városunk, tehát az intézmény eredetileg megyei múzeumként működött. Létrejött a Hont vármegyei Múzeum Egyesület. Civil szervezetként azt a környékbeli értelmiségi réteget tömörítette, amelyigényt tartott a régió történelmének és hagyományainak megőrzésére. Noha a kezdetektől a megye biztosította az épületet, az egyesület egészen 1911-ig önerőből szervezte meg a múzeum működését.

1911-ben megszűnt a Múzeum Egyesület és a megye átvállalta az üzemeltetési feladatokat. Egészen 1924-ig működött az intézmény ebben a formában. Csehszlovákiában a területi reform során eltörölték a megyerendszert és a megyei hivatalokkal együtt megszűnt a múzeum is. Viszont a város művelt rétege továbbra is igényt tartott a helyi kulturális és néprajzi értékek ápolására és bemutatására. Erről tanúskodnak a XX. század második felében fel-felbukkanó újságcikkek a múzeum újraszervezéséről. Ez végül csak a rendszerváltás után történt meg.

Már a múzeum előterében is érdekes relikviák fogadják a látogatókat (fotó: Pálinkás Tibor).

Az önkormányzatnak lehetősége nyílt arra, hogy lépéseket tegyen az ügy érdekében. A Csemadok helyi alapszervezetének volt egy helytörténeti szekciója, meghatározó alakjai Csáky Károly, Dr. Kiss László és Danis Ferenc voltak. A helytörténeti szekció átalakult a Múzeum Baráti Körévé és komoly szerepet vállalt a városi múzeum létrejöttében.

Nem azonnal múzeumként indult. 1992-ben a mai Bieta étterem épülete melletti parkban, az egykori Varga-házban létrejött a galéria. Ebben nagy szerepe volt Simonyi Lajos festőművésznek és főiskolai tanárnak. Odaajándékozott egy komoly gyűjteményt, több mint 200 saját alkotást: festményt, grafikát és a könyvtárát is. Ez lett az alapgyűjteménye az akkori Honti Galériának.

Danis Ferenc vezetése alatt a kezdeményezés kibővült egy múzeummal is. A véletlen folytán szintén egy korábban Varga nevezetűek által lakott házban. 1994-ben már részben működött és 1995-ben nyílt meg az egész a múzeum, amely máig ugyanabban az épületben van.

Az állandó kiállítás bemutatja azt is, hogyan, milyen eszközökkel gazdálkodtak elődeink (fotó: Pálinkás Tibor).

Simonyi Lajos halála után, 2000-ben a galéria felvette a nevét. Később a város az eredeti ingatlant eladta és az intézményt átköltöztette az egykori vármegyeházba, azóta is ott működik. Tehát a ‘90-es évek végétől állandósult a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria elnevezés, a két helyszín pedig 2008-tól, egészen a mai napig nem változott.

A névadó tiszteletére külön emlékszobát rendeztek be a galériában és a gyűjteményből származó alkotásokat gyakorta kiállítják helyben, illetve a festő életéhez, működéséhez kapcsolódó településeken. Időnként természetesen más, profi alkotók művei is feltűnnek. Emellett a Művészeti Alapiskolával együttműködve gyakorta gyermekrajzokat is bemutat a galéria. Ilyen a rendszeresen megszervezett évadnyitó kiállítás és a Pueri Fabri Nemzetközi Rajzverseny díjazottainak kiállítása. A helybéli fiatal, pályakezdő művészeknek is igyekeznek minél több megjelenési lehetőséget biztosítani. Nem csak Ipolyságon, hanem például a testvértelepüléseken is.

A múzeum kicsi, de saját kutatótevékenységet is folytat. Bendík Márta révén, aki már nyugdíjas, néprajzi és helytörténeti jellegű kutatás zajlott. Pálinkás Tibor, aki régész végzettséggel is rendelkezik, máig gondoskodik arról, hogy Ipolyság környékén minden évben történjen régészeti kutatás. Alkalom adtán a környékbéli kutatásoknál is besegít a múzeum csapata, ilyen volt a Paterka Pál által vezetett nagytúri középkori templomot érintő ásatás és az ehhez fűződő konferencia megvalósítása.

Az ipolysági kolostor és a templom környékén végzett ásatások során előkerült tárgyi emlékek is a Honti Múzeum gyűjteményét gazdagítják (fotó: Pálinkás Tibor).

A gyűjteménygyarapító tevékenység is jelentős eredményekkel zárul minden évben, ebben nagy szerepe van a Múzeum Baráti Körének és az ipolysági lakosoknak. Hetente visznek be különböző érdekes dokumentumokat, régi fényképeket, képeslapokat és tárgyakat. Ily módon dokumentálódik a közösség segítségével a város és a környék története. Ez azért is fontos, mert a múzeum dolgozói nem az ún. nagytörténelemmel való foglalkozást tartják elsődleges feladatuknak, hanem az átlagos ipolysági családok által megélt hétköznapok megörökítését.

Pálinkás Tibor szerint a nagytörténelemmel foglalkoznak eleget az országos és megyei területű kutató intézmények. Viszont, itt helyben, ha a múzeum nem foglalkozik a regionális múlt rögzítésével, senki más nem fog és nem marad majd fent az utókor számára.

A múzeum néprajzi gyűjteményének egy részlete (fotó: Pálinkás Tibor).

A múzeum épületében néprajzi, helytörténeti és régészeti téren van állandó kiállítása. Pillanatnyilag egész tisztességes raktárkapacitással is rendelkezik az intézmény, amely elengedhetetlen a feljebb már említett gyűjteménygyarapításhoz. Mindemellett a múzeum alkalmazottai besegítenek az önkormányzat kulturális osztálya rendezvényeinek megszervezésében is, illetve a művészeti eseményeknek otthont adó neológus zsinagóga működtetésében.

Az elmúlt időszak legmeghatározóbb kutatásai közül kettőt emelt ki Pálinkás Tibor a beszélgetésünk végén. Az első a volt Premontrei Kolostor. Tíz évnyi ásatás eredményeinek a feldolgozása jelenleg is folyik. A kályhacsempe anyag és a kolostor területén feltárt középkori és török kori sírok leletei a közeljövőben írásos formában közzétételre kerülnek majd. Az Őrhegyi ásatás esetében még a terepmunka sem ért véget, idén nyáron is folytatódnak a feltárási munkálatok. Gyakorlatilag leletmentő célzattal indult, a temetődomb keleti és északi részén tervezett gyárépítések kapcsán.

Az eddigi eredményekből kiderült, hogy két időszakban is állt földvárazon a helyen. Az egyik az nagyjából 5500 évvel ezelőtt, a rézkorban. A másik, az ifjabb nagyjából 4000 évvel ezelőtt, a korabronzkorban. Ezen erődített településeknek a régészeti objektumait vizsgálják jelenleg. Kerültek elő leletek a jégkorszak rénszarvasvadászainak kő eszközeitől kezdve a II. világháború lövészárkainak maradványaiig…

Tekintettel arra, hogy cikksorozatunk második és harmadik része éppen a két fent említett kutatás részletes bemutatásáról szól majd, elöljáróban legyen elég róluk ennyi.


Morva Mátyás

Címkék: , ,

Hozzászólok
Olvasta már?
2020.07.06.

Bemutatjuk az Unlimited Souls együttest

Csábon a zenélésnek mindig is nagy hagyományai voltak, s ez alól a jelenkor sem kivétel. Nem is kell…

2020.07.10.

Ha nyár, akkor cukkini!

Amikor elérkezik a nyár, már alig várom, hogy beérjenek az első termések. Így van ez a cukkinival is,…

2020.07.09.

Útlezárások a Nagykürtösi járásban

A rendőrség nagykürtösi járási igazgatósága, valamint a helyi közlekedési felügyelőség a következő, III. osztályú közutak egyes szakaszainak részleges,…

2020.07.10.

Hová és merre hétvégén? II.

Koronavírus ide vagy oda, senki sem kötelezhet minket arra, hogy az egész nyarat a négy fal közt töltsük…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb
Programajánló