A 2015-ben alakult szervezet legfőbb céljai közé tartozik a hátrányos családból származó gyermekek megsegítése, a fiatalok nemezeti öntudatra való nevelése, valamint felejthetetlen élményekben gazdagítani a Kárpát-medence összmagyarságát. Okos Csabával a szervezet elnökével beszélgettem az eddig elért sikerekről és a jövőbeli tervekről.
Csaba, mikor határoztad el magad, hogy szervezetet alapítasz?
2011-ben Erdély mindent pontját sikerült bebarangolnom. Máréfalván Böjte Csaba egyik napközi otthonában megkérdeztem egy helyi kisfiút, hogy mit hozott neki a Jézuska, ő ragyogó szemmel azt válaszolta, hogy csokit kapott. A tekintetét azóta sem felejtem el. Még a könnyeim is kijöttek. Azt hiszem, ez volt az a pillanat.
Magad erejéből hoztad létre a csoportot?
A kezdetektben segítségemre volt Diósi Katalin, valamint szüleink és egy szűkebb baráti társaság.
Milyen rendezvénnyel indítottatok? Mit szerettél volna vele elérni?
Elsőként egy szavalóversenyt szerveztünk néhány felvidéki alapiskola számára Kincsőrzők név alatt. Kizárólag magyar író, magyar szerzőtől hallhattuk az előadásokat, amit szigorúan előírtunk. Nagy meglepetésemre 39 tanuló kápráztatott el bennünket szavalatával, énekével.
Nem értékeltünk helyezetteket, mivel nálunk nem a versenyen volt a hangsúly, csupán a gyermekek számára a magyar irodalom, magyar népdalok megismertetése, megszerettetése. Természetesen senkit sem engedtünk haza üres kézzel. Minden résztvevő jutalomban részesült.
Lett ennek azóta folytatása?
Persze. Tavaly már 72 gyemek érkezett 14 iskolából. A jövőbeli terveim között szerepel egy egész kárpát-medencei versmondó találkozót összehozni. Ezáltal jobban megismerik a gyerekek egymás tájszólását, humorát, egyediségét. De ez még egyelőre csak egy elképzelés.
Ha jól tudom focitornákat is rendszeresen szerveztek. Annyira jól sikerült az első rendezvény, hogy azonnal belevágtatok a focitorna szervezésébe?
Igen. Ide már sikerült egy székelyföldi csapatot is elhozni Sepsiszentgyörgyről, valamint az anyaországból is érkeztek csapatok. Közel 150 tanuló rúgta a bőrt már az első alkalommal a csatai focipályán. Minden évben igyekeztünk valami híres sportolót elhívni e rendezvényre, hogy legyen kire felnézniük a jelenlévő diákoknak.
Járt már nálunk Balogh Zoltán, hatszoros magyar válogatott labdarúgó, az FTC korábbi játékosa. Itt még megemlíthetném Zácsik Szandrát, Szarka Adriennt, valamint Szucsánszki Zitát, akik az FTC kiváló kézilabdázói. Ugyanakkor nem mindig hírességeket szólítunk fel. Szerencsére két évvel ezelőtt az egyetlen aranylabdásunkról, Albert Flóriánról elnevezett emlékkiállítást is sikerült idecsábítanunk. Azt büszkén teszem hozzá, hogy nálunk járt először a Felvidéken.
Tavaly 5 ország, 1 nemzet, 16 csapat jelszó alatt sikerült megszerveznünk a focitornát. Hazaiakon kívül az anyaországiak mellett Kárpátaljáról, Délvidékről és Erdélyből is érkeztek focisták megmérettetni tudásukat.
Ez mind nagyon szépen és jól hangzik, azonban ennyi gyerek utaztatása, étkeztetése rengeteg pénzbe kerül. Esetleg van valami főtámogatótok?
Legfőbb támogatónk a Ferencvárosi Torna Club női kézilabda-szakosztálya, valamint a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége, továbbá Ballai Attila, a Magyar Nemzet újságírója. Kiemelném még Esztergom városát és a felvidéki Béres József igazgatása alá tartozó Convertis céget és a szintén felvidéki Retkes János által létrejött Felvidéki Szikvíz támogatását.
Mindezek mellett rengeteg kisvállalkozó, magánszemély támogat bennünket. Azt még hozzá kell tegyem, hogy a környező falvak polgármesterei is nagyon segítőkészek. Bármiféle támogatást kérek, rövid időn belül megkapjuk. Teljes mértékben igaz Csaba testvér mondása:
„Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.”
Ezeknek az embereknek köszönhetően tölthetnek el a csatai alapiskolába nyaranta egy egész hetet erdélyi hátrányos családból érkező gyermekek ?
Igen, bár nem csupán Erdélyből érkeztek fiatalok, hanem az elszakított területek többi részéről is. Ennyi fiatalkorú élelmezése, utaztatása nagyon sok pénzbe kerül. Az előbb említett emberek nélkül mindez elképzelhetetlen lenne.
Hogy kell egy ilyen tábort elképzelni? Mivel kötitek le a fiatalok figyelmét?
Napközben többnyire fürdőhelyeket látogatunk. Jártunk például Párkányban, Esztergomban, Dorogon. Mivel átlagban 7-15 éves korúakról beszélünk, így az ő szintjükön próbálunk felejthetetlen élményeket nyújtani. Esténként általában koncertekkel, előadásokkal szórakoztatjuk őket.
Természetesen így, játékos formában igyekszünk a gyerekek emlékezetébe egy kicsi magyarságtudatot becsempészni.
A tábor utolsó napján lehetőség nyílik a szereplésre, ahol a gyermekek hálájuk képpen verssel, dallal, tánccal köszönhetik meg az itt eltöltött időt.
Mindezek mellett, ha jól tudom, személyesen szoktad karácsonykor kiszállítani az itt összegyűlt adományokat a rászoruló Böjte Csaba otthonokba.
Igen. A környező falvak lakói rengetek adományt gyűjtenek minden év karácsonya előtt. Bőségesen érkeznek élelmiszer, ruha, játék felajánlások. Itt muszáj megemlítenem Farnad községet, ahol a tavalyi nyár közepén egy egész nagy utánfutónyi adomány gyűlt össze.
Esetleg van még valami esemény ezeken kívül, amit szeretnél megemlíteni?
Igen. Mi is jártunk felvidéki diákokkal Erdélyben, illetve Vajdaságban. Magyar bálokat szervezünk minden év februárjában, valamint író-olvasó találkozókat rendezünk. Ugyanakkor volt olyan is, hogy személyesen a többszörös világrekorder tradicionális távlövő íjász, Mónus József tartott előadást a csatai alapiskolásoknak. Tudnám még hosszasan sorolni az eseményeket…
Végezetül arra lennék kíváncsi, hogy személyesen Te mire tekintesz vissza legszívesebben?
Az évek során megismert összes gyermek örömteli arcára, valamint a szervezet kinevelt ifjú tagjaira. Itt egy kiemelt példával élnék is. Egy farnadi srác már 13 évesen a csoportunkhoz tartozott. Jelenleg, fiatal kora ellenére, ő a társulásunk alelnöke.
Köszönöm szépen, Csaba a beszélgetést. További sok sikert kívánok! Reméljük, hogy a novemberi Kincsőrző találkozót már a megszokott formában tarthatjátok.
A képek a szerző felvételei.
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok