Bár Fischer-Colbrie Ágoston számít a legmagasabb zselízi születésű egyházi méltóságnak, nem ő volt az egyetlen, aki az egyházi ranglétrán magasra jutott. Ugyancsak jeles személynek és a zselízi egyházközösség megbecsült és elismert tagjaként tartják számon Maár Károlyt pápai kamarást, Niszler Teodóz, pannonhalmi perjelet vagy éppen Király József plébános budapesti országgyűlési képviselőt. E tekintélyes sorba illeszkedik Santhó Károly pozsonyi kanonok is, aki (vélhetőleg) annak a Santho Flóriánnak a fivére, aki az 1848/49-es szabadságharcból magas tisztű hős katonaként vette ki részét.
Santhó 1818. január 28-én született Zselízen. Borovszky Samu leírása szerint ősi magyar nemesi család gyermeke. Szülei Santhó Ferenc és Csóka Terézia. Elemi és gimnáziumi iskoláit Esztergomban, a bölcsészetet és teológiát 1835-tól Nagyszombatban, az enciklopédiai tanfolyamot az esztergomi presbitériumban végezte. 1842. július 23-án szentelték pappá. Négy évig káplán volt Lekéren. 1846-ban a Religio és Nevelés egyházi folyóirat szerkesztőségébe hívták. Itt leginkább a Literaturai Lapok (a Religio melléklapja) szerkesztésével és a magyar, latin, német, olasz és francia munkák ismertetésével foglalkozott. a Magyar Encyclopaediának is munkatársa lett később. Megtanult csaknem minden európai művelt nyelvet.
Két jelentősebb művét jegyzik:
Mi üdvösebb: Hinni vagy nem hinni? (1846)
Néhány szó a fejedelmi placetumokról (XVI. Gergely pápa), 1847
Később a magyarországi katolikusok legrégibb irodalmi intézetének, az 1848 elején keletkezett Jó és olcsó könyvkiadó Társulat, későbbi nevén Szent István-társulat titkárává választották. Az intézmény kiadványai a nép szellemi szükségletének kielégítésére irányultak, és a társulat ezért indította meg a Katolikus Néplapot is. 1869-ben a püspöki kar a társulatra ruházta a katolikus iskolák tankönyveinek kiadási jogát.
Feljegyzések őrzik Santhó Károly 1848-1849-es tevékenységét is. 1849. január elején, amikor Mailáth György országbíró, gróf Mailáth Antal exkancellár, gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, Deák Ferencz és Lonovics József egri érsek, mint az országgyűlés által kiküldött békekövetség, Bicskére, az osztrák táborba mentek, Santhó is elkísérte az érseket, de Windischgrátz a békekövetségi tagokkal együtt fogságba vetette őket. Innen, mint ártatlan csakhamar kiszabadult.
Megromlott egészségi állapotára való tekintettel a Szent István Társulat titkári állásáról lemondott. 1850-ben káplán lett Tardoskedden, 1851-ben pedig Pest belvárosában, ahol 13 évig működött. 1864-ben pozsonyi Emericanum rektorhelyettese és lelki igazgatója, egyszersmind a királyi jogakadémia hitszónokává nevezték ki. Itt két esztendőn át tanítványa volt Fischer-Colbrie is. Később nagyszombati szentszéki ülnök, esztergomi tiszteletbeli kanonok, majd 1888. február 12-én pozsonyi valóságos kanonok lett. Pozsonyban halt meg 1906. október 21-én. Santhó Károly sírja a temető II. szektorában lelhető fel (Szent András temető – Pray utca – Ondrejský cintorín – Ul. 29 augusta).
A pozsonyi társaskáptalan jeles tagja, a magyar nemzeti ügynek lelkes támogatója volt. Áldozópapságának hatvanadik évfordulója alkalmából rochnitzi prépost címmel tüntették ki. E jeles alkalomra baráti hangvételű levelet kapott Balatonfüredről a hercegprímástól, melyben örömét fejezi ki, hogy javaslatára megkapta a pápától a prelátusi címet, egyúttal szerencsét kíván.
Támogatta szülővárosa, Zselíz népiskoláját. A Római Katolikus Népiskola (Szent Jakab-templom mellett, a mai főtér helyén) krónikájában található bejegyzések alapján 1879-ben újjáépült iskolaház 445 forintnyi adósságát és kamatát magára vállalta. Az 1886-ban épült második tanterem építési költségeihez 1 764 forinttal járult hozzá. Erről a következő bejegyzés található: „E nehéz helyzetben ismét Santhó Károly szemináriumi elöljáró segített, aki mint Zselíz szülöttje az összes e címen felmerülő költséget elvállalta. A hitközség 1886. április 16-án ünnepélyes közgyűlésen mondott köszönetet ezért.” Majd 1903-ban ismét munkálatok folytak az iskolában. Sor került a harmadik tanterem építésére is, melynek az összes költségét – 6 670 koronát – ugyancsak Santhó térítette. Végrendeletében további 6 000 koronával támogatta az iskolát.
„Az iskola részére Santhó Károly kanonok úr 2000 korona értékű kötvényt és 4000 korona alapítványt hagyott, mely utóbbi összeg a háború alatt hadikölcsönbe helyeztetett el, majd pedig legutóbb (1922. szeptember 30.) IV. csehszlovák államkötvénnyé konvertáltatott.”
Az alapítvány kamataiból minden iskolaévben megjutalmazták a katolikus népiskola legszegényebb tanulóit.
Személye mintha elfelejtődött volna elvitathatatlan érdemei és munkássága ellenére. Bizonyára megérdemelne több figyelmet, ezért a zselízi magyar tannyelvű alapiskola nyugalmazott igazgatója, dr. Nyustyin Ferenc pár éve kezdeményezte, hogy a város vagy a civil szféra állítson Santho emlékének szobrot, illetve javaslatot tett, hogy a helyi magyar alapiskola is felvehetné a nevét. Az iskola intenzív megújuláson esik át, a munkálatok befejezésével lehetséges, hogy e szimbolikus aktusra is sor kerül.
Csonka Ákos (Nyustyin Ferenc jegyzetei alapján)
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok