Baka Anita riportja a REflex24 júliusi számában jelent meg.

Tudta azt, hogy melyik méhfaj a legelterjedtebb az Ipoly mentén és mely virágokat kedvelik a leginkább? Vagy azt, hogy a méhnek öt szeme van, és hogy a méhcsípés egészséges? Gondolta volna, hogy a méh két kilométerről is érzékeli, ha egy virág virágzásnak indul? A méhek csodálatos világába a családi hagyományt tovább vivő László Péter, ipolyviski méhész kalauzolt el minket.

László Péter méhész

Az utóbbi időben egyre gyakrabban olvashatunk a méhállomány rohamos pusztulásáról.  Az Ipoly mentén sem más a helyzet, aminek összetett okai vannak. Az Európai Unió bár törekszik a környezetvédelemre, célként tűzte ki a méhek védetté nyilvánítását, az Unió mezőgazdasági politikája a gyakorlatban más képet mutat.

 A méhállomány rohamos pusztulásának okai igen összetettek. A mezőgazdászok sok növényvédőszert használnak, melyek leggyakrabban idegmérgeket tartalmaznak, amelyek a kórokozók és a rovarok idegrendszerét támadják meg. Nagy probléma a nagyüzemű, ugyanis a szántás, a talaj fertőtlenítésének gyors egymásutánisága a rovarokat és a madarakat egyaránt egy új környezet elé állítja. A méhek nagymértékű pusztulásában a lakosság felelőtlen viselkedése is nagy szerepet játszik.

„A samponok, kozmetikumok, a véletlenül folyóvízbe kerülő vegyszerek és drogériás termékek hatalmas kárt okoznak. Az emberek legtöbb esetben nem szándékosan cselekednek. Sokszor nem is gondolják, hogy a fű permetezése, a vegyszerrel kezelt gyep megzavarják a megporzókat

– fogalmazott László Péter, ipolyviski méhész.

A méhészkedés ősi mesterség, az ember és méhek kapcsolata több ezer évre nyúlik vissza, melyről régészeti leletek tanúskodnak. A méhészet intellektuális foglalkozás volt, szerzetesek, papok, vidéken élő kisnemesek, falusi tanítók tartottak méheket. Elődeink még nem használtak répacukrot, és a méz elkészítése komoly szakértelmet kívánt. Ipolyvisken az 1900-as évek elején Kovács István plébános úr foglalkozott nagy szakértelemmel méhekkel.  

László Péter elmondta:

„A méhek viselkedése nem változott meg az évezredek alatt. A méhtartás és a méhészkedés az, amelyben számottevő változások mentek vége. Gyakorlatilag amikor elkezdődött a szövetkezetesítés, már nem az értelmiségi réteg szakmája lett a méhészkedés. Sok ember elkezdett vele foglalkozni, mint mellékjövedelemmel. Ipolyvisken gyakorlatilag minden 3-4. háznál voltak méhek. Jelenleg viszont csupán hárman vagyunk a faluban, akik méhekkel foglalkoznak.”

A boltok polcain számtalan fajta mézzel találkozhatunk – akácmézzel, repcemézzel –melyeknek az áruk is széles skálán mozog. Vásárolhatunk a néhány centes mézet az üzletben, de vásárolhatunk egy kiló mézet nyolc euróért az őstermelőtől.

László Péter elmondta:

„A ’60-as években a mézet még könnyen lehetett értékesíteni, ’89 után azt hittük, minden szép és jó lesz, jön az új világ és a méhészetbe lehet invesztálni, fejleszteni. Ebből aztán nem lett semmi. Azóta csatlakoztunk az Európai Unióhoz és a német gazdaságpolitika kimondta, hogy a méz alapélelmiszernek számít, ezért olcsónak kell lennie. Európában kevés a méh, kevés a méz, ezért külföldről kell beszerezni. Az Unión kívülről behozott mézekre semmiféle vám vagy adó nincs, viszont döntő többsége hamisított méz, mesterséges úton állítják elő. Egy kiló méz előállítási önköltsége 3-4 euró, s ez csak azt jelenti, hogy a méz elkészült, nincs üvegezve, felcímkézve, elszállítva. 1,90 euróért nem lehet mézet csinálni. A méz a helyi pollenviszonyokat is magába foglalja, az európaiak szervezete az európai vegetációs környezetből kikerülő mézhez van hozzászokva. A kínai méz keserű, ezért felvásárolják tőlünk a mézet és keverik. Ha mi egy távolkeleti mézet eszünk, abban benne vannak a távolkeleti pollenanyagok, amelyek a mi immunrendszerünket is befolyásolja”

– fogalmazott az ipolyviski méhész.

Az őskorban az ember kezdetben beszedte a mézet, majd idővel tenyészteni kezdte a méheket és termelni a mézet. A házi méhnek körülbelül 500 faját ismerjük, az Ipoly mentén a krajnai és az olasz méh az elterjedt.

A méhcsalád egy királynőből, 20-30 ezer dolgozóból, és pár ezer heréből áll. A dolgozók nőstények, akiknek az ivarszervük nincs kifejlődve. A méhkirálynő 3-4 évig is élhet, ez idő alatt az ő feladata a petézés.

„Ha etetik annál többet petézik. Életében párszor bepárzik, 6-8 herével párzik, visszajön a kaptárba, majd élete hátralévő részében már nem repül ki a kaptárból, csupán rajzás idején. A méhkirálynő képes naponta 3000 petét is lerakni. A heréket gyakorlatilag etetik a dolgozók, nekik csak a megpárzás a feladatuk, semmi más

– tette hozzá az ipolyviski méhész.

A rajzás a természetes szaporulatot jelenti. Amikor a méhek elérnek egy bizonyos fejlődési fokot, a családnak kicsivé válik a kaptár. Az anya anyákat nevel. Az öreg anya a saját népével kirepül a kaptárból és helyet ad a következő generációnak.  A királynő a feromonjával uralkodik, amivel a többi nőstényt gyakorlatilag uralja. Ha idegen méh kerül a kaptár közelébe, azt azonnal felismerik, hiszen más a feromonillata. Kifinomult az érzékszervük, akár két kilométerről is észreveszik, hogy a virág virágzik.

„Ha egy méhcsalád eléri a 60-70 ezer főt, akkor az anya feromonjai már nem tudnak dominálni. A dolgozók elkezdenek bölcsőket építeni, melybe az anya belepetézik. Ezekben nőnek az új anyák”

mondta László Péter.

A kaptároknak a méhek igényeinek megfelelően kell helyszínt választani. Figyelembe kell venni, hogy nem szeretnek villanyvezetékek közelében lenni, hiszen a mágneses rezonancia megzavarja őket, továbbá a talajvizek mozgását is figyelembe kell venni, sőt a talajhoz közel sem jó a választás, hiszen a madarak, egerek járkálása megzavarhatja őket. A szeles helyekkel szemben, inkább a szélcsendes, völgyes vidéket kedvelik.

Az Ipoly mentén a méhek virágport gyűjtenek, amely sok vitamint tartalmaz. A méz energiát ad, abban viszont kevesebb a vitamin.

„A méhészkedés haszna nem csak az, hogy mézet termelnek, a méhészkedés haszna az is, hogy megporzást végeznek. Ha a méhek nem végeznének megporzást, akkor gyakorlatilag nem lenne alma, körte, cseresznye, ribizli és málna”

– egészítette ki az ipolyviski méhész.

A méhek nektárt gyűjtenek, és ebből mézet készítenek. Egy kaptárba képesek összegyűjteni akár 10-20 kg mézmennyiséget is. A kaptárakban található keretet sejtjeibe beletöltik a mézet. Ezt követően a szárnyaikat rebegtetve elérik, hogy a vízpára eltűnjön belőle. Mikor eléri a 16-17%-os víztartalmat, viaszréteggel fedik be. A méhek számára ez a téli táplálékot jelenti. A pergetés a méz begyűjtését jelenti a méhektől: első lépéseként a méhész a viaszréteget távolítja el fedelező villa segítségével. A keretekből a méz kinyerése centrifuga segítségével történik.

László Péter elmondta:

Egy méhecske egész életében egy kiskanál méz mennyiségét tudja összegyűjteni. Több milliószor kell kirepülniük, hogy ezt teljesíteni tudják. Egy kirepülés alkalmával 70 mg-ot tud hozni, viszont ebből fogy, hiszen a repülés folyamán is fogyaszt belőle.”

Sokan nem is gondolják, hogy télen, mi történik a méhekkel.

Hogy mit csinálnak télen a méhek? Várják a tavaszt. A legfontosabb feladatuk az az, hogy megtartsák a hőháztartást. A méhek elpusztulnak, ha 10 fok alá süllyed a hőmérséklet, egyszerűen ledermednek. Télen összezárják a szárnyaikat, megőrzik azt a hőfokot, hogy ne pusztuljanak el”

– magyarázta László Péter méhész.

Ahogy az emberek, úgy a méhek is megbetegedhetnek. A mézben fontos ellenanyagok találhatóak, melyek segítik a védekezésüket, ebben áll a méz biológiai fontossága. Ha bekerül a szervezetükbe a baktérium, akkor már nem tudnak ellene védekezni.

„A legtöbb állatorvos bajban van, mikor méhbetegségről esik szó. A vírusok ellen pont úgy problematikus a védekezés, mint az embereknél. Bakteriális fertőzés esetén gyakori a hasmenés, a meszesedés, kövesedés és a különböző gombabetegségek is”

– fogalmazott az ipolyviski méhész.

Napjainkban a méhészet, mint hivatás már nem túl népszerű a fiatalok körében. Sokan tanácstalanul állnak előtte, hiszen kérdéses, mennyi családdal érdemes elkezdeni a munkát.

„Manapság már nem éri meg méhészkedni. A munka egy része fizikai munka, míg a másik része intellektuális munka. Ha valamit sikeresen akarunk csinálni, azt alaposan át kell gondolni. Évről évre figyelni kell a fejlődést, a vegetációt, s ez bizony összetett feladat. A méhészkedés elsősorban nem anyagi forrást jelent, már nincs benne annyi pénz, mint régen. Számomra a méhészkedés szabadságot jelent. Soha senki nem tudja meg mit jelent a szabadság, aki nem tud önállóan termelni, aki nem tud önállóan értéket létrehozni. Ez a függetlenség megfizethetetlen. Viszont ehhez hozzátartoznak a kellemetlenségek, a kiszámíthatatlanság és persze a számos méhcsípés is”

– fejtette ki az ipolyviski méhész.

A méhek világa egy tökéletes rendszer, melyet óvnunk és védenünk kell!


fotók: REflex24/Baka Anita

Címkék: , , , ,

Hozzászólok
Olvasta már?
2021.09.15.

Egy zselízi magyar kissrác hódította meg a csehszlovák tehetségkutató TV-műsort

Kép: JOJ Videó Szimpatikus jelenet játszódott le a JOJ TV-csatornán futó Česko Slovensko má talent (CsehSzlovákia tehetségei) szombati…

2021.09.16.

A Sacher-gasztrokultúráról tartottak műhelymunkát Zselízen

A Gasztrokulturális örökségi helyszínek az NSKI és SACHER PT célterületein elnevezésű Interreg projekt részeként került sor arra a…

2021.09.14.

Potápi Árpád János adta át a zselízi Magyar Ház történelmi pincéjét

(Fotó: Botta Anikó) Ünnepélyes keretek között került átadásra a zselízi Magyar Ház történelmi, Sacher-pincéje 2021. szeptember 10-én. A…

2021.09.17.

Ilyen volt a XXXIX. Honti Kulturális Napok (képgaléria)

A múlt héten rendezték meg a XXXIX. Honti Kulturális Napokat Ipolyságon. A szlovák kormány és a Közegészségügyi Hivatal…

Iratkozzon fel hírlevelünkreés küldjük az aktuális REflex lapszámot.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Kérem várjon...

Köszönjük a feliratkozást!

Ipolyság Szlovákia
Legolvasottabb