A bezártság napos oldala, avagy mivel üssük el az időt világjárványok idején

Odakint hétágra süt a nap, virágba borultak a fák és a bokrok, csiripelnek a madarak, mi pedig a lakásban gubbasztunk. Jó esetben, ha ki is jutunk a szabadba, szájmaszkot viselünk és egymást kerülgetjük. Elképzelni sem lehetne ettől varázslatosabb tavaszt… Mindenesetre, jobb, ha tudomásul vesszük: most ezt dobta a gép. Annyit tehetünk még, hogy igyekszünk a legtöbbet kihozni a helyzetből. Hogyan, miként? Ezt járjuk most körül.

Az emberek többségének jóval több „szabadidő” – vagy legalábbis otthon eltölthető idő – szakadt a nyakába, mint egyébként. Elsőre valószínűleg nem is hangzik rosszul, de hamar kiderül:

nem is annyira jó móka az ilyen szigorúan összezárt létezés önmagunkkal, vagy éppen a családdal.

Enyhíthet a csüggedtségen, ha tudatosan keressük a helyzetből adódó pozitívumokat. Félreértés ne essék, a vak is látja: félelmetes, ahogy a feje tetejére fordult a világ. Mégis, minden érmének két oldala van. Kezdetnek például gondoljunk csak arra, mennyire más színben tűnnek fel innen nézve a szokásos, szürke hétköznapok. Nem is voltak annyira szürkék? Talán többre értkeljük majd őket, amikor visszatérnek. Ha(!) visszatérnek.

Rengeteg cikk és elemzés születik mostanság arról, hogy a jelenlegi fogyasztói és/vagy liberális életberendezkedés fenntarthatatlan, a járvány erre nagyon jól rámutat és a lecsengése után komoly változások jönnek majd. Azt hiszem, nem kellett ahhoz semmilyen járvány, hogy belássuk: a fenti következtetés jogos. Noha a vírus felforgatta az egész világot, mégsem vagyok annyira optimista, hogy azt vizionáljam, majd egyik napról a másikra váltunk.

Világmegváltó hevületek helyett, azt javaslom, szabadidőnket inkább fordítsuk önmagunk testi és szellemi fejlesztésére. (Ugyanez vonatkozik az online vírusszakértésre is.) A gonosz úgysem mindig máshol van. Ha változást óhajtunk, kezdjük magunkkal. Mikor, ha nem most? Itt az ideje és idő az most bőven van. 

Tisztázzuk, a témából adódóan – melyet az utóbbi időben jó eséllyel mindenki végig gondolt, sokan véleményt is fogalmaztak – könnyen juthatunk ingoványos talajra: kéretlen tanácsokra, intellektuális gőgre (felesleges okoskodás) és közhelypuffogtatásra máskor sincs nagy szükség, pláne most…

Távol álljon tőlem az is, hogy életmódtanácsadásba kezdjek, abban egyébként is mások brillíroznak most a vírus idején, de néhány kérdést azért nézzünk meg:

Szokott az úgy lenni, többletszabadidő esetén, hogy hirtelen azt sem tudjuk, mihez kezdjünk. Éppen ezért, először érdemes azt vizsgálni, mit ne csináljunk. Noha, személy és helyzetfüggő a kérdéskör, néhány univerzális támpont azért vitathatatlan.

Például érdemes odafigyelni, mégis mennyi időt töltünk online. Annak hány százaléka a hírfolyam céltalan böngészése? Mennyi a cicás videó? A semmitmondó idézetek és posztok megosztása, esetleg a fent említett vírusszakértés? Miután felkelünk a monitor elől (felkelünk egyáltalán?), vagy letesszük az okostelefont (letesszük egyáltalán?), vajon elégedettség tölt el? Jó mulatság, férfi munka volt? Hasonló kérdéseket érdemes feltenni otthonaink központi részén trónoló televíziónkkal kapcsolatosan is. Az nem vita tárgya, hogy a méret a lényeg, de a mennyiséget talán lehet firtatni…

Most pedig nézzük, mire érdemes felhasználni a bezártság nyújtotta „szabad” óráinkat. Embere válogatja és ez itt hatványozottan érvényes, mégis akad néhány kiindulópont, amit nem szabad elvéteni. Itt van például a kellő mennyiségű testmozgás ügye. Ugye? Részletezni nem szeretném – megteszik helyettem az életmódtanácsadók –, fontosságát hangsúlyozni viszont igen.

Saját tapasztalatból mondhatom: kéthetes kényszerszabadságom folyamán azok a napok teltek a leghasznosabban, amelyeknek része volt az intenzív testmozgás. A lakásban vagy az udvaron, fekvőtámasz vagy ugrókötél– nem csak az alakunknak és a szervezetünknek teszünk jót, hanem a kedélyállapotunknak is.

Második lépésben gondolkodjunk el valamilyen tartalmas időtöltésen. A jelige: olyasmit keresünk, ami egy fokkal több megelégedéssel tölt el, mint a cicás videók. Be vagyunk zárva, de a lehetőségek tárháza így is tágas. Egyedül, vagy az otthoniakkal; a konyhában vagy a szobában, a garázsban, a kertben, esetleg a műhelyben.

Érdemes egy pillantást vetni könyvespolcunkra (már, ha van), hány olyan alkotás csücsül rajta, amit akkor fogunk elolvasni, ha lesz időnk… Most éppen van! Persze, az olvasás nehéz dió, főleg az érzékszerveinket sokkal intenzívebben ingerlő vetélytársakhoz szok(tat)ott fiatalság számára, magamat is beleértve. Mégis, most van idő erőltetni, vagy legalább megpróbálni.

Aztán lehet még kísérletezni a rossz szokások visszaszorításával. Például azzal, hogy ne nyúljunk minden egyes szabad pillanatban az okostelefonunk után. Nem könnyű… Az applikációk fejlesztésébe – facebook, messenger, instagram – szerencsejátékokat jegyző szakembereket is bevontak. Éppen azért, hogy minél többet lógjunk rajtuk. Kellett egy függőséget okozó jutalmazási rendszer (lájkok, értesítések), ami a valóságban keveset ér, mégis bevált.

Ha netán éppen nem a szociális hálón böngésznénk céltalanul, akkor gyorsan értesítést kapunk: történt valami „fontos”. Mi pedig ráharapunk, mint hal a csalira. Persze, nem is volt semmi érdekes, de ha már feljöttünk, megnézzük ezt… megosztjuk ezt… és még ezt… és már nem is emlékszünk, miféle értelmes dolgot akartunk csinálni korábban. Egyfajta beidegződéssé válik. Ha látnánk, hányszor ismételtük már meg a folyamatot, megdöbbennénk, de azt is megértenénk, hogyan ivódhatott ennyire belénk.

Azért foglalkoztat, mert személy szerint eme rossz szokásommal is megpróbáltam felvenni a harcot a kéthetes kényszerszabadságom alatt. Több kevesebb sikerrel, de annyira rájöttem, a minduntalan mozdulatot, amellyel a telefon után nyúlunk, azonnal követnie kell egy másiknak, mellyel visszatesszük az eszközt az asztalra mielőtt még feloldanánk a képernyőt. Ha azon túlvagyunk, ha feloldottuk, vesztettünk. Nem szabadulunk tőle anélkül, hogy egy-két értékes percet ismételten a nagy semmire pazaroltunk volna. A negatív beidegződést kövesse máris egy rendhagyó válasz: odanyúlunk, majd visszatesszük. Ez működni látszott.

Végezetül csak ismételni tudom: próbáljuk meg tartalmasan eltölteni a ránk szabadult időt, vagy legalább egy részét. Gondolkodjunk el a világ helyzetén, de ne feledjük, elsősorban, sőt – bizonyos szempontból – csak magunkon változtathatunk, magunk által pedig a környezetünkön.

Minden helyzetben rejlenek új lehetőségek, annyi a feladatunk, hogy megtaláljuk a napos oldalt. A célkitűzés: legyen minden 24 órának néhány olyan perce, ami miatt előrébb vagyunk estére, mint reggel voltunk.

Ha minden kötél szakad, keressünk további életmódtanácsadó videókat a YouTube-on (többet már nem szúrok be az írásba, mert az az egy is sok), de azt hiszem, vagyunk annyira okosak, hogy magunktól is tudjuk: mit kell tennünk.

Legfőképp: maradjunk otthon és vigyázzunk egymásra!

Morva Mátyás

Címkék: bezártság, járvány, karantén, lehetőség, vírus