Portálunk olvasói már megismerhették az ipolysági melodikus metált játszó zenekart, elsősorban az általuk szervezett CHAPTERFEST elnevezésű esemény kapcsán. A lélegzetvételnyi nyugalom után, ősztől ismét elfelejthettük a koncerteket, de természetesen nem csak a pandémia következményeit firtatjuk – bemutatkoznak a tagok, fény derül a zenekar alakulásának történetére és a legfrissebb Bábu a sorban c. dalról is mesélnek.
Hogy született a CHAPTER 5 név?
Jaro: őszintén szólva nem volt könnyű dolgunk. Rengeteg ötletünk volt, de valahogyan mégsem tudtunk megállapodni, ezért egy kis papírra mindenki rá írta a neki tetsző top ötletét, aztán egy pohárba helyeztük. Az exbasszusgitáros húzta ki a Chapter 5 cédulát, amit én dobtam bele az urnába. Az ötletet a feleségem, Bartos Katalin adta. Jelentése: ötödik fejezet, és hogy miért pont ez a név fogott meg a leginkább a saját ötleteim helyett? Mert a Chapter 5 volt az ötödik zenekarom, ötödik padban ültem Az iskolában évekig fociztam az ötös mezben, még sorolhatnám. Tehát számomra az ötös egy bűvös szerencseszám.
Lássuk dióhéjban a zenekar történetét! Mikor és hogyan alakultatok? Mi minden történt mostanáig?
Zoli: a zenekar 2018 októberében alakult. Egy kávéházban találkozott pár arc, akik látásból-, netán csak hallásból ismerték egymást. Az egész találkozót Jaro szervezte, ha jól emlékszem. Rá pár napra nagyanyám pincéjében meg is csináltunk 2-3 dalt. Fél évvel később megnyertünk egy kisebb tehetségkutatót Komáromban. Az elején teljesen jól működött minden, aztán kezdtek kibontakozni a problémák. A zenekar kétfelé kezdett húzni.
Jaro és én szerettük volna, ha több lenne a dolog egy próbatermi bohóckodásnál. Szerettünk volna több koncertet, több próbát, többet, mint leragadni egy helyen.
A probléma a nyári koncertszezon végén el is érte a csúcsát, mivel a zenekar fennállásának első évfordulóján szétesett. Mi Jaroval ketten maradtunk, de nem estünk kétségbe – tudtuk, ha ketten is, de ezt a zenekart nyomjuk tovább. Láttunk benne fantáziát. Rövidesen kiderült, hogy jobban nem is sülhetett volna el. Egy hónap sem telt el és megérkezett a két új tag – inkább nevezném csapattagnak őket, – a két gitáros srác: Krissz és Patrik. Azóta teljes a zenekar.
Mindenkinek megvan a pozíciója, mindenki ugyanolyan fontos szerepet tölt be. Amióta ez a formáció létrejött, csak felfelé vezet az út. Persze nem vagyunk országosan ismert és elismert zenekar, de sikerült egy év alatt – hozzáteszem, egy ilyen pocsék év alatt is, mint ez a tavalyi volt – elérni egész szép eredményeket. Példának okáért megemlítenék időrendi sorrendben párat.
Tavasszal sikerült megnyerni egy szavazást, ami alapján részt vehettünk volna Dunaszerdahelyen a Rockfeszten – sajnos elmaradt. Interjút adtunk egy rádióadónak Budapesten, és pár dalunkat le is játszották, pl. a Left Behind c. számunk azt hiszem, azóta is játsszák. Megcsináltuk az első saját lemezünket is, aminek a tiszteletére megrendeztük az első saját CHAPTERFEST-re keresztelt rendezvényünk. Nagy meglepetésünkre annyira sikeres volt, hogy szeretnénk megrendezni minden évben. Végül megemlíteném a Gombaszög LITE-ot is, külön kiemelnénk a többi koncert mellett, ide nagy vágyunk volt eljutni és nagyon élveztük.
A vírus persze nálunk is sok számítást keresztül húzott, de ezt az időszakot is, amiben sajnos jelenleg vagyunk, pozitívan próbáljuk meg felfogni: napi szinten kapcsolatban a tagok, heti szinten mennek a próbák, születnek az új dalok, a régi dalokat is csiszolgatjuk, jókat dumálunk és sörözünk közben.
Szedjük sorba a jelenlegi felállást! Milyen zenei múlt áll az egyes tagok mögött?
Patrik: 10 éves koromban fogott meg a metál zene. Konkrétan a Korn zenekar volt a nagy kedvencem a Follow the Leader album kazettája jó párszor szólt otthon. Édesapám is rock-metál zenét hallgatott, mindig is jó nóták másztak ki az otthoni hangfalokon: Stratovarius, Dream Theater, Fear Factory, Killswitch Engage, Nightwish. Mivel apu is gitározott, volt egy spanyol gitárunk, nem tartott sokáig, mire kézbe kaptam a gitárt – mondanom sem kell, hogy azonnal megfogott.
Otthon tanulgattam más zenekarok nótáit, ez nagyban segített elsajátítani új technikákat, gyorsaságot és jó kis fantáziát nyertem. Amikor már a kedvenc zenekarok nagy részének a dalai nem okoztak gondot, el kezdtem gondolkodni, hogyan tovább. Tudtam, hogy az elmélet rész nem érdekel, tehát zeneiskola nem vonzott. Zenekart akartam, ahol saját dalokat és átvett zenéket játszhatok. Megismertem néhány új emberkét, akik hasonló módon gondolkodtak, stílusban és elképzelésben is.
Így alakult a Thor Moon zenekar. Jó tapasztalat volt, jó zenészekkel, de sajnos nemsokáig élt a projekt – 5-6 koncertet adtunk. Ezek után is természetes volt, hogy muszáj valami zenekart alakítani. Játszottam például a Nightingale, Hippolit, Waves of Fate zenekarokban, utolsó zenekarom pedig a Melanies April volt.
Technikás és nehéz zenét játszottunk, nagyon sokat tanultam mint zenész, és itt szerettem bele a stúdióban zajló munkálatokba, amit a mai napig is imádok.
Ennek köszönhető, hogy ma feltudjuk venni a dalainkat, noha amatőr szinten, de hallgatható minőségben. A Melanies April zenekar után hosszú szünet következett, miközben egy stúdió projekten dolgoztam. Később felkeresett Jaroslav, hogy nem csatlakoznék-e a zenekarhoz, mivel két tag is kiszállt. Azóta is együtt zúzunk.
Zoli: engem a rockzene egészen a kezdetektől végigkísért. Nagybátyám baba koromban Guns and Roses, Bon Jovi, Ossian, Pokolgép zenekarokra altatott el. Apám dobos volt, anyám szintén rockzenét hallgatott. Mindazonáltal a saját ízlésemet nem nevezném megszállott metál fanatikusnak mivel nagyon sokféle zenét hallgatok, Adele-től kezdve a Dimmu Borgiron át – kivéve népzene, attól falra mászok.
A pályafutásom az Eddával kezdődött valamikor gyerekkoromban, aztán jött a többi… System of a Down, Slipknot, Linkin Park és természetesen az isten számomra – azóta is – az Iron Maiden. Zenélni kb. 14 éves koromban kezdtem.
Barátaimmal sokat jártunk apu zenekari próbáira már előtte is, de nagyjából akkor fogalmazódott meg bennünk: egy késő estig elhúzódó nyári foci után folytatott baráti beszélgetés során, hogy akkor itt az ideje elkezdeni nekünk is.
Hívtam is apámnak, hogy szeretnék én is dobolni. Ő örömmel megvette aztán az első dobszerkómat, egy használt Amatit. Tőle tanultam meg az alapokat, azóta is csak autodidakta módon játszom. Első zenekarom a Demokrácia valamikor 2007 körül, egy éves projekt volt csak, de nagyon kellemesen emlékszem vissza erre az időszakra. Azután a Waves of Fate, ahol Patrikkal zenéltem együtt, de ez sem volt hosszú életű. Utána kb. 8 év magány, de itt sem hagytam abba a zenélést. Ezt az időszakot azzal töltöttem, hogy a nekem szimpatikus zeneszámokat fülesen hallgatva megpróbáltam leutánozni, átcsinálni. Aztán – két és fél éve – összeültünk Jaroval, itt jött létre a Chapter 5.
Jaro: nálam egy öreg Ossian kazettával kezdődött a varázs 11 éves koromban – megpecsételte az egész életem! Egészen a mai napig imádom, hallgatom és követem minden léptüket. Az első zenekarom a Hippolit volt, 2006-ban alakult. Feldolgozásokat játszottunk, 2013-ban feloszlott.
Egy kis érdekesség: a Chapter 5 két jelenlegi tagja szintén tagja volt a Hippolitnak, és hála istennek újra összehozta utunkat a sors. Voltak közben próbálkozások, mint például a Big Black Something, The Big Band Theory és a Just Now – nem tartottak sokáig.
Krissz: a rockzene világába engem a legidősebb testvérem Ossian kazettái vittek bele – elsőre megfogott, szerencsére volt neki több más is.
Az első zenekarom – egyben a zenesulim is – első „próbáján” Jaroval kisebb nagyobb sikerrel igyekeztünk valamit kifacsarni a gitárokból. Egymás kezét lesve ismertük meg az első akkordokat, így próbáltunk fejlődni. Így alakult a Hippolit zenekar 2007-ben Ipolyfödémesen, négy gyermekkori barátból állt. Rengeteg élménnyel, tapasztalattal gazdagodtam, sok fordulattal működött 2013-ig. Közben 2009-ben megalakult a második zenekarom, Jaro már említette, ez volt a Big Black Something zenekar, hasonló műfajt képviselt, mint a CHAPTER 5. Volt még 2014-ben egy Party Band nevű mulatószenekar, ahol doboltam 2016-ig.
Aki járt már CHAPTER 5 koncerten, vagy a YouTube-on belehallgatott a szerzeményeitekbe, tapasztalhatta: elsősorban a keményebb dallamok dominálnak. Milyen műfajról beszélhetünk pontosan?
Krissz: ezeket a zúzós-dallamos számokat én a melodikus metál műfajba sorolnám. Igyekszünk olyan dallamokkal harmonizáló zúzós riffeket alkotni, amelyek sokáig csengenek az emberek fülében.
Mely külföldi, esetleg magyar zenekarok voltak a legnagyobb hatással a zenétekre?
Jaro: hát őszintén szólva egyik sem, bár az igaz, hogy vannak zenekarok, amiket szívesen hallgatunk mindnyájan, mint például az: In Flames, Korn, Slipknot, Disturbed, System of a Down, Ossian, AWS.
Mindazonáltal úgy gondolom, a saját dalaink nem koppintással születtek, sosem volt erőltetett zenekarunk életében a dalok megteremtése. Az Anymore című dalunk például öt perc alatt született a szöveggel együtt, tehát ha van ihlet, alkotunk, ha nincs akkor sörözünk, és tombolva játsszuk a próbateremben szeretett meglévő Chapter 5 nótáinkat.
Margóra: néha azért becsúszik egy kis P. MOBIL, TANKCSAPDA, DEPRESSZIÓ is.
Ki írja a dalszövegeket?
Patrik: az eddig kiadott dalok nagy részét Jaroslav írta, két dalhoz pedig én írtam szöveget. Ezen kívül írt dalszöveget Krisztián is, viszont ez még nem lett felhasználva. Kaptunk szöveget Mag Zolitól, ezen kívül Salajová Alenka is készített pár angol szöveget, melyek még várnak, hogy fel legyenek használva. Ha nem tévedek, Bartos Katalin is hozzájárult a már kiadott Find Our Way albumon íródott dalokhoz. Szívesen használjuk más szövegét is, ha a mondanivalójával egyet értünk.
Mitől függ, hogy egy dal magyarul vagy angolul csendül majd fel?
Jaro: jó kérdés! Eleinte csak angol nyelven íródott dalokat szerettünk volna, mert így nincsenek korlátok – úgy értem, nem gond koncertet adni a világ bármely pontján. Ez kicsit túlzás volt részemről, de sose lehet tudni. Aztán csak úgy jöttek a magyar dalok – spontán, – ahogy az új dalok is. Jött egy gitár téma, és ha az ének magyarul jobb harmóniában állt vele és a mondanivaló is összhangban volt, magyar nóta született és ugyan így fordítva is.
Változatosak vagyunk, még az is lehet, hogy egyszer japánul is írunk egy dalt. Mellesleg Zoli a dobos, japánul számol be a dalok előtt.
Legfrissebb dalotok a Bábu a sorban címet viseli. Hogy született? Mit szeretnétek üzenni vele?
Patrik: a bábu a sorban dal zenei alapja nálam, az otthoni stúdiómban született. Ez a verzió hosszabb ideig pihent. Az egyik próbán nekiálltunk, és dolgoztunk a dalon, picit más felépítése lett, egy-két új rész is hozzá lett tapasztva, minél változatosabb legyen. Ahogy már korábban említettük, ez volt az egyetlen dal az utóbbi időben, ahol a szöveget nem mi írtuk. Köszönjük Mag Zolinak a sokatmondó sorokat!
Nagyjából arról szól, hogy az ember sokszor túlságosan oda figyel arra, amit mások mondanak vagy gondolnak. Emiatt gyakran kissebnek, rosszabbnak vagy kevésbé érdekesnek látja magát – ez akadályozza álmai megvalósításában. A dal breakdown részében – az üvöltés közben – pont arra az érzésre utalunk, amikor rájövünk, hogy éppen az a személy, aki mutogat másra, a saját elégedetlensége szomját próbálja oltani ezzel a módszerrel.
Kinek szólnak a dalaitok? Ki az, akinek mindenképpen érdemes megismernie a CHAPTER 5-ot?
Jaro: az egész világnak! Konkrétan nem szól senkinek. Szerintem az emberek azért szeretik a zenekart, mert rengeteg érzelem, bánat, gitár-harmónia és dühkitörés jellemzi a dalainkat. Többnyire saját tapasztalat, csalódás, öröm, boldog pillanatok élménye révén íródtak, ezért aki szereti a melodikus, keményebb műfajt, de mindazonáltal érzéki embernek is tartja magát, annak ajánlom figyelmébe a dalaink mondanivalóját: kilátást múltra, jelenre, jövőre.
Noha 2020-at magunk mögött hagytuk, a hangulata még itt lebeg körülöttünk – sokak számára, sok szempontból egy kellemetlen emlék marad. Ti hogyan értékelitek az elmúlt évet?
Jaro: számunkra nagyon biztató volt a 2020-as év kezdete. 24 koncert volt tervben, többek között lehetőséget kaptunk 3-4 állomás erejéig beszállni a Kalapács 20. Jubileumi Turné fellépői közé, ahol a Palmetta, Alcohol, Dalriada zenekarokkal zúztunk volna, majd sikerült zsinórban másodszor is bekerülni a dunaszerdahelyi Rockfeszt fellépői közé, ami csak nekünk sikerült 15 év után a környékbeli zenekarok közül.
Belekezdtünk a HARDFEST szervezésébe is, ami már 5 éve nem került megrendezésre Ipolyságon. Bíztunk benne, hogy ez csak a kezdet, de közbe szólt a vírushelyzet első hulláma, így a koncertek elmaradtak vagy új dátumot kaptak.
Számunkra óriási veszteséget, csalódást okozott a COVID-19. Nem csak hatalmas lehetőségektől, koncertektől fosztott meg minket a vírus, hanem a stúdió munkákat, gyakorlást is intenzíven befolyásolta. Viszont volt öt fergeteges koncertünk a nyáron, ami nagyon szuperül sikerült és természetesen rengeteg barátra tettünk szert. Ami számunkra óriási sikert jelent még: az Ipolysági CHAPTERFEST, ahol bemutattuk és megkereszteltük az első albumunkat négy testvér zenekarunkkal együtt. Még egyszer nagy pacsi nektek!
Tehát végső soron voltak szép pillanatok és ami mindennél fontosabb, az egészség! Bízunk benne, hogy hamarosan minden visszatér a régi kerékvágásba, és újult erővel térhetünk majd vissza a színpadra!
Itt vagyunk 2021 elején, de a vírushelyzet – úgy tűnik, – egyelőre marad. Mit vártok az új évtől?
Zoli: igen, sajnos nagyon úgy néz ki, hogy ez az év sem lesz a legjobb ebből a szempontból, de mi az utolsó pillanatig nagyon bízunk benne, hogy a nyári koncertszezonig helyre állnak a dolgok –folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Szeretnénk minél több fellépést országszerte és külföldön is, szeretnénk eljutni színvonalasabb helyekre, hogy a lehető legtöbb ember megismerjen minket és a zenénket. Továbbá szeretnénk újból megrendezni a CHAPTERFEST-et is, és ha ilyen ütemben haladnak a dolgok, akkor valószínűleg egy új albumra is sor kerül majd. Bízzunk a legjobbakban!
Fotók: Chapter 5
Támogass minket!
Támogasd Te is a Garam és az Ipoly mente lapját, a Reflex24-et, hogy a következő hónapokban is eredményesen működhessen tovább a portálunk és a havilapunk!
Támogatom a REflex24-et!
Hozzászólok